Joe amikor meglátta Jamyt amint rendíthetetlenül kifulladva és házromboló sebességgel rohan felé, köszönést is elfelejtve ráordított, hogy:
- Hééé te, mit keresel itt?
- Állást - vágta rá Jamy vígan és büszkén a választ, hogy végre eldicsekedhet a szakmájával, s közben cipősarkat koptató füstöléssel igyekezett fékezni Joe előtt.
Joe megsodorta szakállát, utóbbi időben, ahogy gondjai sokasodtak ezt már olyan rutinnal tette, hogy szakálla már félig meddig rasztásodni kezdett.
- Hmm, állást, és milyen állást keresel?
- Álláskereső vagyok - Jamy újból elcsodálkozott egyes emberek szakmai irányú tájékozatlanságán.
Joe pedig, önmagában leszögezte, hogy a kölyök nem túl gyors felfogású, de talán azért egy próbaidőt adhat neki és utána dönthet. Nap úgyis annyit rágta már a fülét.
Jamynek így kezdődött élete első állásinterjúra anélkül, hogy tudott volna róla, Joenak pedig így kezdődött el vállalkozásának terjeszkedése, és első alkalmazottjának meginterjúvolása, anélkül, hogy előre is felkészült volna rá.
Később nagyon sok idő után erre a napra mindketten mint életük fontos eseményére emlékeznek majd vissza, de addig még nagyon sok víz folyik le Üreg Ürge csatornájában, és ők még nagyon sokat veszekednek egymással és dolgoznak együtt, olyan sokat, amennyi idő ahhoz szükségeltetik, hogy a rossz emlékek is megszépüljenek.