Piciny kis madárka

Egyszer volt.
Hol nem volt?
Az Üveghegyen túl nem volt, mert piciny kis madárka világát hatalmasnak látta, és azt hitte mindet bejárta.
Furcsa szerzet...és amit szerzett az Fili Müller daloskönyve.
Lapozgatta, kopogtatta, nézegette, majdnem meg is ette, de nagyon nem értette.
Fili Müller, a híres neves fülemüle Fredrick von Fétóben első és köztudottan most már a legtehetségesebb dalosmadara, aki az Üvegsztár  versenyén első díjat nyert, úgy kivágva a magas C-t, hogy az üvegdíj eltörött és ezért neki ajándékozták. Ezt a helyi üvegtáblán sokáig mázolták és fényezték, de a díj vitathatatlanul az övé lett, minek után Fili Müller neve örökké emlékezetes marad. Arra már nem akartak időt pazarolni, hogy üvegbe is gravírozzák, mivel a következő koncerten amúgy is ripityára törne.
És Fili Müller koncertezett. Megállíthatatlanul.
Koncertjei elviselhetetlenek voltak, ezért a koncertjegyeket különféle füldugókkal együtt árulták. Fellendült a füldugó piac, ezzel együtt a gazdaság is, és így sok füldugógyár igazgató támogatta és menedzselte Filit. Azt senki se tehette meg, hogy kihagyja egy koncertjét, erről a katasztrófa védelmiek gondoskodtak. Szükség volt a Filit túlharsogó őrjöngésre, nehogy az Üveghegy megrepedjen.
Piciny kis madárka most pedig e koncertfüzet kottáját majdnem megrágta.

A napok gyorsan teltek, Jamy erősen gondolkozott azon, hogy elküldi Napot szabadságra, hogy nohor-máhá-lihi-sahan kialudhassa magát, ami azért Jamy esetében sohasem volt könnyű, sem emberként, sem dzsinként.
Joe teljesen fel volt pörögve a tanítványától, a kézikönyv írástól, Nap tanácsaitól, most is sokat éjszakázott, de már közel sem volt annyira gyűrött, mint régebben. Mintha kicsit meg is fiatalodott volna.
A kérvények adminisztrálását teljesen Jamyre bízta, ő pedig a kéréseket teljesítette.
Jamy boldogult, ha nem akkor is boldogult, ha egymásnak ellentmondó kérvényeket látott, azokat egyből semlegesnek tekintette, ha hasonlóakat akkor azokat egynek vette, az ismétlődőket már megoldottnak, így Joenak is kevesebb munkája volt. Néha érkeztek a kérelmek mellett panaszlevelek is korábbi kérelmezőktől, ezeket Jamy félretette, mint nem kérelmeket. Saját rendszer alakított ki, és úgy nézett ki, boldogul.
- Haladni kell a korral - mondogatta gyakran Nap, egészen addig ismételgetve, amíg ki nem kérdezgették az új dolgok felől.
Néha csak pislogtak, amikor Nap mesélt az újfajta dzsinekről, akik az emberek körében élnek, különféle, vagy inkább azonos dolgokat teljesítve, és úgy döntöttek, ők is beszereznek ezekből párat segítségnek.

A dzsinség lényege dzsinekről dzsinekre szállt, amióta csak világ a világ. Mert amióta csak világ a világ azóta léteznek kívánságok, és amióta kívánságok léteznek azóta dzsinek is vannak akik a kívánságokat teljesítik.
Ellenben ez a tudomány mindeddig lámpásról lámpásra szállt és még senki sem jegyezte le, és senki sem kezdte el elmagyarázni egy teljesen kívülállónak. Dzsinek kézikönyve mint ilyen eddig nem létezett. Mondom eddig, mert Joe mostantól, minden tiltakozása és belső ösztöne ellenére kézikönyvet próbált összeállítani Jamynek. A kimondott szó ehhez Jamynek kevés volt, ép úgy mint a memória, így muszáj volt leírni a dolgokat.
Jamy pedig, most hogy szakmát váltott és megbarátkozott ezzel a gondolattal, hogy mostantól ő dzsin segéd lett, minden lelkesedését amit eddig álláskeresésre fordított most dzsinségének kialakulására fordította. Ezt még Joenak is muszáj volt elismernie, hogy Jamy lelkes, néha túlságosan is az.
Nap is lelkes volt, és gyakran segített nekik "jó tanáccsal", azzal sem törődve, hogy Üreg Ürge dolga így megsokszorozódott.
...

Ha valaki úgy éli le életének egy jó részét, hogy szent meggyőződésévé vált, hogy a cápa a flamingóhoz hasonló kecses madárfajta, ami fészket rak és repdes is, az  hevesen vitatkozva tiltakozik, amikor feltárják neki a cápák valódi mibenlétét, és iszonyú arcot vág  az egészhez. Ez az arc hasonló ahhoz az archoz leginkább, amilyent Jamy vágott amikor Joe kiokosította az álláskeresés lényegéről és miértjéről.
- Ezt nem hiszem el!!! Mondd, tisztábban vagy te azzan, hogy most egy világ omlott össze bennem mindazzal amit mondtál???
Joeban is egy világ omlott össze, ha valaha gondolta volna, hogy segédet vesz fel maga mellé, azt közel sem olyannak képzelte el, mint Jamyt.
De hát mit lehet tenni, az élet néha furcsa dolgokra képes, és most így alakult. Majd Jamy is alakul, ha nem is embert de majd dzsint farag belőle. Ha sikerrel jár akkor akár  egy közepes minőségű dzsin is lehet Jamyből.

Joe amikor meglátta Jamyt amint rendíthetetlenül kifulladva és házromboló sebességgel rohan felé, köszönést is elfelejtve ráordított, hogy:
- Hééé te, mit keresel itt?
- Állást - vágta rá Jamy vígan és büszkén a választ, hogy végre eldicsekedhet a szakmájával, s közben cipősarkat koptató füstöléssel igyekezett fékezni Joe előtt.
Joe megsodorta szakállát, utóbbi időben, ahogy gondjai sokasodtak ezt már olyan rutinnal tette, hogy szakálla már félig meddig rasztásodni kezdett.
- Hmm, állást, és milyen állást keresel?
- Álláskereső vagyok - Jamy újból elcsodálkozott egyes emberek szakmai irányú tájékozatlanságán.
Joe pedig, önmagában leszögezte, hogy a kölyök nem túl gyors felfogású, de talán azért egy próbaidőt adhat neki és utána dönthet. Nap úgyis annyit rágta már a fülét.
Jamynek így kezdődött élete első állásinterjúra anélkül, hogy tudott volna róla, Joenak pedig így kezdődött el vállalkozásának terjeszkedése, és első alkalmazottjának meginterjúvolása, anélkül, hogy előre is felkészült volna rá.
Később nagyon sok idő után erre a napra mindketten mint életük fontos eseményére emlékeznek majd vissza, de addig még nagyon sok víz folyik le Üreg Ürge csatornájában, és ők még nagyon sokat veszekednek egymással és dolgoznak együtt, olyan sokat, amennyi idő ahhoz szükségeltetik, hogy a rossz emlékek is megszépüljenek.

Jamy és Joe találkozása nem volt mindennapi. A mindennapi fogalom amúgy az Üveghegy lakói számára majdhogynem ismeretlen. Nap végül addig próbálkozott, ügyködött, addig idegelte és hergelte Jamyt amíg sokszori kergetőzés után végül sikerült elcsalnia egészen Joe házához.
Jamy addigra egy kicsit már tapasztaltabb lett a világ dolgaiban, sokat látott-hallott Nap kergetése közben, és megfogant benne a gondolat, hogy a világ rendje azt kívánja hogy mindenkinek legyen egy szakmája, lehet ő akár jokeres, akár segéd, akár csodatévő sámán, de mindennek kell nevet adni. Az ő szakmájához végül az álláskereső nevet választotta. Ez illett rá a legjobban. Ez az a szakma, amikor az ember még nem begyepesedett hanem nyitott az új dolgokra és kedvszegetlenül próbálja magát új területeken is kipróbálni.
Nap célozgatásai, hogy ez nem igazi szakma egyenlőre még leperegtek róla. Ő a maga módján próbált kikupálódni: nekiállt megírni élete történetét egy önéletrajz formájában, szakmai tapasztalatokba sűrített minden látott és hallott dolgot. Hirdetéseket adott fel, plakátokat gyártott, marketing dömpinget szervezett önmagának. Képzeletbeli állásinterjúkon vett részt, majd később újságokat is szerzett és szövegkihúzóval mindenféle geometrikus formákat rajzolt rájuk.
Saját elgondolása szerint ezek valami mágikus rúnák lehetnek és valamely varázslás része, aminek a lényegét még nem értette, de ez őt csöppet sem zavarta.
Fáradhatatlan volt, tele lelkesedéssel.
Amikor egyszer Nap rákérdezett van-e már valami hír vagy kapott-e már választ a hírdetéseire, Jamy erősen elgondolkozott azon, hogy Nap túlhajthatta magát, vagy csak a sérója zselézése közben sikerült önmagát megszúrnia és ezáltal önnapszúrást elkövetnie, és azért tesz fel ilyen se füle se farka kérdéseket.
Nem volt türelme elmagyaráznia, hogy ezt önmagának csinálja, ez saját vállalkozás, amihez másoknak semmi közük, és eddig még senkinek sem volt türelme elmagyarázni Jamynek az álláskeresés lényegét, amíg Joeval össze nem hozta a Sors, jobban mondva Nap, aki inkognítóban ép a Sorsot próbálta meg helyetesíteni.

Üreg Ürge

Üreg Ürge őslakos. Sokezer éves vagy talán annál is több, sokezret számolt legutóbb aztán megunta és újrakezdte, de megint elért a sokezerhez.
Megkeseredettnek tartják, pedig hajajj anno, ő volt a Nagy üreg Ürge és csatornázási vállalkozást nyitott az Üveghegyen. Sok ezer évébe tellett amíg ezt megcsinálta, aztán bevezette az öntözőrendszert, és sok ezer év után sikerült megcsinálnia és így az öntözőrendszerrel együtt sikerült önmaga alatt elvágnia a fát, jobban mondva majdhogynem vízbe fulladt, de a terve megmaradt és az öntözőrendszer azóta is működik.
Sikeres vállalkozónak mondhatná magát, ha nem lenne víziszonya.
De neki van és ez életében keserves pillanatokat okozott és okoz a mai napig. Így Üreg Ürge a sok megkeseredett pillanat után önmaga is megkeseredett.
Azóta nyugdíjaztatta magát, és jó nyugdíjashoz híven folyton panaszleveleket ír.

Jamy már nehezebb eset volt, fiatal volt tele reménnyel és álmokkal, amik igazából nem voltak célok, de Jamy hitt bennük, és folyton világmegváltást tervezett.
Nap bírta a stílusát. Ha Joet és Jamyt összedolgoznák és kettéosztanák...
Ez az!!!
Joe és Jamy.
Ez menni fog és Nap már döntött: Elhalasztja a kakukk keresést és helyette segít Nekik.
Egyik sem könnyű esett, na de ha Ő van a háttérben akkor ... akkor ... akkor csak jó lehet.
Jamyvel nem volt nehéz dolga, addig bizgerálta, amíg végre ötödik takarórángatás és sokszori oldalrafordulás után,  kinyitotta a szemét. Felvette napszemüvegét és tovább aludt, csak hogy Napot bosszantsa a korai ébresztőért.
Nap meg verőfényt küldött rá, egy darabig még bírkóztak, végül Jamy ágyból és magából egyaránt kikellve készült nekiesni a Napnak.
Mire ez így iyen szerencsésen kialakult Napnak rohannia kellett, nehogy Üreg Ürge panaszlevelírásba kezdjen, de Jamynek rajzolt homokba egy üzenetet: " jOE KERES " , amit Jamy úgy értelmezett hogy jókeres, ez pedig azt jelenti, Nap irigykedik amiért ő mindig tovább aludhat, és mostmár ezt szóvá is teszi. Ettől fülig vigyorba borult a feje és jól kezdődött a napja.
Jamy rendíthetetlen volt. Ha valaki az Üveghegyen él, az előbb utóbb ilyen lesz, kivéve ha nem keseredik úgy meg, mint Üreg Ürge aki folyton panaszleveleket ír, de ő is rendíthetetlen volt, rendíthetetlenül megkeseredett.

Becsapta az ajtót és kiült a teraszra lábatlógatni.
- Szevasz Haveeeeeer! - harsogta fülsüketítően, kissé túljátszott jókedvvel Nap és letelepedett a terasz korlátjára - Mi van veled mostanában? Hiába sütök Rád? Folyton csak az orrodat lógatod.
Joe, sóhajok sorozatát árasztotta volna magából, miközben titkosan kancsalul a saját orrára lesett, hogy mégis mennyire lóg, hogy Nap is szóvá tette, de a jólneveltsége arra késztette, hogy felvegye Nappal a társalgás fonalát:
- Szia Nap! Nem túl jól mennek mostanában a dolgaim, de látom azért te sem vagy olyan ragyogó bőrben, és te is kapkodsz mostanában.
Nap zavart pislogására kacsintott és végre elvigyorodott 
- A borotvahabod maradékát elfelejtetted letörölni az arcodról.
- Az csak egy darab felhő* kishaver - és felhő-hesegető mozdulattal törölte a képét
- Mindjárt gondoltam, de akkor is nagyon borotvahab kinézete van.
- Aha, de mégis frissebb hatású mint a te gyűrődéseid. Segítség kéne neked, meg haverok, buli, és kicsit összekapnád magad. Nézd, én nem akarok neked okoskodni, hegyibeszédet tartani, de az Üveghegy is már sok ezer éves, és itt még mindig ez a régi stílus a menő, pedig a világ változik, és neked is azt kéne tenned. Ha valami nem megy újítani kell. Haladni kell a korral.
Joe ezen elgondolkozott, és olyan mélyen belemerült, hogy közben az álmosság is elnyomta, észre sem vette amikor Nap tovább kúszott az égen. Az ő orra pedig először a mellén, aztán a térdén, végül pedig a terasz kövén koppant.
Nah, jah, Nap,
- Naaaaaaaaaaaap! -törtek fel benne az emlékek, hogy ép egy beszélgetést folytat, csak beszélgető partnere jólneveltsége tovatűnt vele együtt ...
- De Nap a világjáró. Neki biztos okos ötletei vannak, sok mindent lát-hall az ember ha sokat utazik, és Nap bizony folyton bejárja a világot.
Bár volt egy olyan sejtése, hogy nem véletlen, hogy Napnak van napszemüvege, ami mögött vígan szundizik, miközben egy felhőn szörföl...vette fel Joe gondolatainak fonalát visszamászva a karosszékbe, miközben orra ismét a térdén, a mellén, majd térdén...

*Az a jó a felhőkben, hogy bárminek az alakját képesek felvenni, és bármire rá lehet fogni azt, hogy nem más mint egy felhő. Nap hitt ebben és az élet egyik nagy filozófikus dolgának tartotta. Ha egyszer majd sok ideje lesz tanulmányt ír a felhők alakváltozásáról, és felhőmódosulásokról a felhők nagy enciklopédiáját kiegészítve.

Az óra az Üveghegy pirkadatához közeledett és vígan csörömpölt a Nap-lakban.
Nap álmosan pislogott, sóhajtva próbált nyújtózkodni és az órára csapni, de félálomban ez még nehézkesnek bizonyult.
Kakukk!!! mindenképp le kell cserélnie az órát egy kakukkra, azt talán könnyebben el tudja hallgatatni szép szóval is akár.
Csak jól be kell majd idomítania.
Azbeszt papucsába bújva botorkált a fürdőszoba felé és erősen gondolkozott azon, hogy mi lenne ha most ezt a pirkadatot a tegnapi buli után elbliccelné.
Max Üreg ürge írna neki panaszlevelet az Üveghegyről. De Üreg Úrnak ez a specialitása és amúgy is ...sálálálá...
Jamy meg örülne, hogy végre annyit lustálkodhat amennyit csak akar.

Ilyen és hasonló gondolatok csapongtak Nap fejében, miközben Joe, a dzsin valahol az Üvehegy csúcsán még mindig éjszakázott. Mostanában sok minden összejött Neki, lassan nem győzte az adminisztrációt, a munkák és kérelmek meg csak gyűltek, gyűltek, ugyanúgy ahogy a panaszlevelek is csak gyűltek, gyűltek, Joe hócipője meg egyre jobban telítődött, és egyre inkább foglalkoztatta a gondolat, hogy változtatnia kéne ezen az egészen.

Kakukk

kakukk kell aki csuklik,
sokat,
mert Nap is túlalussza magát,
kakukk is,
kicsit álomkóros és ezert stresszes, mert dolgozik, és kűzd az álomkórral,  és ha stresszes akkor csuklik
Nap idomít
szép szóval, párnával, és mindennel ami kezébe akad és Nap idomul
füldugóval, sapkával, füldugós sapkával
kakukk ellen kakukk kór
Kakukk:)
jó kakukk fáradhatatlan amíg él
dicséretes, emlékezetes miután már szent
és minden kakukknak kötelező életbiztosítást kötnie
és bukósisakot hordania,
ez ISO-s munkaügyi előírás kérem
amolyan kakukk munkavédelmis szabályzatos izé,
kb olyasmi mint az hogy minden kakukklakban kell legyen veszkijarat

Jamy és Joe

Jamy most ép álláskereső, ezzel a problémával kűzd, és így kerül majd a dzsinhez szolgálatban.
Joe, a dzsin, aki ép modernizálódik, és internetes továbbképzésekre jár

Üveghegy

Üveghegy az a hely ami a valóság és a mese határán helyezkedik el.
Koordinátáinak bemérésvel a térképészek még a mai napig csődött mondtak,  így sohasem sikerült pontosan  feltérképezniük, és még mindig fehér folt valahol az Óperenciás tenger partján.
Ezért ha valaki GPS-el próbálja megközelíteni, az állandó újratervezéssel kúzd.

és ez a hely  lesz a későbbiekben a  Hely-szín, bár valszeg az elején kissé kuszán áll majd össze a történet :)

...

és a mese folytatódik...
jobban mondva a mese majd rám talál :)
Előkerestem a régi jegyzeteimet hozzá és bár a történése még kérdéses de a hegylakók már kopognak és jelentkeznek a közreműködésre.
De először is az előzményei, utána majd kiderül hogyan is alakul.
Én is kíváncsi vagyok rá.;)

de előbb jöjjenek az előzmények